Nincs két egyforma ember, így az sem meglepő, ha egy párkapcsolatban a felek vágyai nem mindig találkoznak. Van, aki gyakrabban igényli az intimitást, és van, aki ritkábban. Ez önmagában nem probléma. A kérdés az, hogy hogyan kezelitek.
A libidókülönbség nem hiba, hanem adottság
Gyakori, hogy az egyik fél azt érzi: „túl sokat akarok”, míg a másik: „valami baj van velem, hogy nem kívánom annyira”. Pedig a vágy – akárcsak az alvásigény vagy az étvágy – természetesen változó. Az életkor, a stressz, a hormonok, az érzelmi állapot mind hatással lehetnek rá. Fontos elfogadni, hogy a különbség nem „rossz”, csak kezelni kell, őszintén, empátiával.
Beszéljetek róla, de ne vádaskodjatok
A legtöbb pár ott rontja el, hogy a vágy eltéréséből sértődés, elutasítás, vádaskodás lesz. Ha valaki ritkábban kívánja a szexet, nem biztos, hogy „nem szeret már” vagy „nem kívánja a másikat”. És ha valaki többet szeretne, attól még nem „túl követelőző” – egyszerűen csak más az igénye. A kulcs az, hogy nyíltan beszéljetek róla, ítélkezés és sértődés nélkül.
Előfordulhat, hogy nemcsak az eltérő igény a gond, hanem valamilyen elakadás is áll a háttérben. A libidócsökkenés vagy a vágy hiánya sokszor csak tünet. Lehet, hogy a háttérben kimerültség, stressz, párkapcsolati feszültség, vagy akár testi ok – például merevedési zavar – áll. A férfiaknál különösen gyakori, hogy ilyenkor inkább „hátrébb lépnek”, mert nem akarnak kudarcot vallani, ezzel viszont még inkább eltávolodnak.
Hogyan lehet mégis egyensúlyt találni?
A megoldás nem feltétlenül a „középút” megtalálása, hanem egy olyan dinamikus egyensúly kialakítása, amiben mindketten jól érzik magukat. Ez lehet kompromisszum, újfajta intimitás, vagy egyszerűen több odafigyelés egymásra. A közös cél az, hogy egyik fél se érezze magát magányosnak vagy elutasítottnak a kapcsolatban. A vágy nem állandó, de a szeretet lehet stabil. Ha képesek vagytok empátiával fordulni egymás felé, a különbözőség nem eltávolít, hanem közelebb hoz.
