A szakítást nagyon sokan egyfajta gyászként, míg mások egyenesen hatalmas tragédiaként élik meg, ami bizonyos szempontból teljesen normális, hiszen a folyamat során így vagy úgy, de valakit talán örökre elveszítünk, akit korábban szerettünk. Noha az illető nem halt meg, ellenben nem bújhatunk oda hozzá, nem csókolhatjuk meg, összességében pedig teljesen kikerülünk az életteréből, így időbe telik, míg ismét eljutunk arra a pontra, hogy megint boldognak érezhessük magunkat.
Ha te is éppen egy szakítás után állsz, és szeretnéd mielőbb formába hozni magadat, akkor most jól figyelj!
Tagadás és harag
A szakítás utáni első napokban a legtöbben – pláne a szenvedő alany – egyszerűen képtelen feldolgozni, sőt mi több elfogadni, hogy szakítottak vele, egyszerűen kerüli a tudatát is annak, hogy az, akit korábban annyira szerettünk, már nincs többé mellettünk. Ebben a szakaszban nem akarják elhinni az emberek, hogy ez valóban megtörténhetett velük, pedig érdemes megmaradni a realitás talaján, hiszen minél előbb szembenézünk a valósággal, annál előbb tudjuk feldolgozni az egészet. A legjobb az ilyen esetben, ha alaposan kisírjuk magunkat, de ne gondolkozzunk sokat túl egyedül, inkább keressük fel egy barátunkat, és beszéljünk vele, beszéljük ki magunkból a történteket. Ha segít, nézzünk meg egy szakítós filmet, aminek lehetőleg happy end a vége, és próbáljuk feldolgozni, hogy nem csak velünk történhet meg ilyesmi.
Hasznos tanácsok, hogy formába hozd magadat egy szakítás után
A szakítás után nagyon fontos, hogy tanuljunk a történtekből, és amikor eljutunk arra a pontra néhány nap, esetleg hét vagy hónap után, hogy feldolgozzuk a másik fél elvesztését és hiányát, akkor ügyelni kell arra is, hogy ne eméssze el szívünket a harag, valamint a gyűlölet. Az emberek jelentős része úgy próbálja meg feldolgozni a szakítást, hogy meggyűlöli a másikat, és próbálva elnyomni az érzelmeket, ez azonban minden esetben zsákutca, hiszen miért akarnánk megbántani egy olyan embert, aki korábban fontos volt nekünk? Nem kell szeretnünk, nem kell beszélnünk sem vele, érezzünk inkább közömbösséget, és próbáljuk meg valamivel elnyomni a haragot – például ismerkedéssel, amivel jobban bosszanthatjuk a másikat.
Ne hibáztass, ne emlékezz
A szakítás után előbb vagy utóbb eljön az a pont, amikor az ember magát hibáztatja mindenért, hogy talán ezt vagy azt másként csinálhatott volna. A helyzet az, hogy ezen ilyenkor már felesleges rágódni, hiszen már kimondtátok a szakítást, már vége, ezeket a dolgokat inkább olyan hibaként dolgozd fel, amelyeket felhasználhatsz egy soron következő kapcsolat során. Hibákból tanul az ember!
Egy bizonyos idő után sokakat felemészt a szakítás utáni emlékezés, a sok szép emlék. Ezekkel érdemes csínján bánni, mert bár az emlékeket nem lehet és nem is kell kitörölni, soha ne hagyjuk, hogy azok felülírják a jelent. Raktározzuk el, ha kell, néha idézzünk fel néhány szép pillanatot – ha egyedül vagyunk, talán még jót is tesz –, de soha ne hagyjuk, hogy beárnyékolják mindennapjainkat, esetleg bélyeget nyomjanak egy újonnan alakuló kapcsolatra.
