Az emberek jelentős többsége rendkívül rosszul érzi magát, ha ki kell lépnie egy tartós, hosszú párkapcsolatból, hiszen a megszokás általában nagy úr, a lelki sebekről nem is beszélve, amelyek enyhítésére nincs semmiféle hatásos gyógyír. A helyzetet gyakran tovább rontja, hogy – sokadik szakítás után – az ember ismét szembesül a ténnyel, hogy ismét nem sikerült, ismét nem jött össze a boldogság, hiába is próbálta korábban már több ízben.
Van, aki tragikusan fogja fel
- Keress magadnak társat: love.hu
Noha akadnak olyan emberek, akik látszólag könnyen túlteszik magukat egy párkapcsolaton, belülről azonban emészti őket a bánat, és magukba fojtva a problémákat, akár még évek múltán sem találnak párt maguknak azért, mert nem tudták feldolgozni a problémát. Vannak emberek, akik egyenesen életük egyik nagy tragédiájaként élik meg, ha egy párkapcsolat véget ér, és még tovább ronthatja a helyzetet, ha ilyenkor az adott személy saját magában kezdi el keresni a hibát, magát okolja a történtekért. Ilyenkor kell felidézni magunkban, hogy pontosan mi is vezette el a kapcsolatot a szakításért, miért is kellett szakítaniuk a feleknek, de legfőképpen mik azok az indokok, amelyek miatt a másikat már nem tudjuk elviselni sem magunk mellett.
Érdemes-e felmelegíteni egy párkapcsolatot?
Mindezt nem csak azért érdemes újra és újra átgondolni, illetve emlékeztetni magunkat a történtekre, hogy egy következő alkalommal ne követhessünk el efféle hibákat, hanem azért is, hogy ne térhessünk vissza ahhoz, aki mellett vélhetően szenvedés vagy szomorúság jutott nekünk osztályrészül. Az esetek jelentős többségében ugyanis a kapcsolatok nem ok nélkül szakadnak meg, az emberek azonban hajlamosak megfeledkezni erről, pláne amikor már eltelt néhány nap, esetleg hét, és bár bennünk még talán dolgozik valami vonzalom, azonban ilyenkor mindig eszünkbe kell, hogy jussanak a rossz dolgok is, mert elölről kezdve újfent nem lesz minden csupa móka és kacagás.
Ha újrakezdhetném, újrakezdeném
Amennyiben egy párkapcsolat, vagy inkább két ember eljutott arra a pontra, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, és mindketten tisztában vannak azzal, hogy hol hibáztak, hogy nem csak egyikük volt a hibás, hanem mindketten, ezen felül pedig tudnának is javítani a problémákon, akkor talán érdemes leülni és megbeszélni mindent. Ha hiányzik a másik, ha továbbra is melegség önt el minket, ha rágondolunk, akkor érdemes adni még egy esélyt, de az első dolog ilyen esetben, hogy a korábban elkövetett hibákat, vagy hibafaktorokat teljesen ki kell ölni a kapcsolatból, különben előbb vagy utóbb, de inkább előbb ismét eljuttok majd odáig, ahol a part szakad.
Nyilvánvaló, hogy szánalomból vagy „lesz, ami lesz” alapon kibékülni a másikkal nem szabad, mert ennek garantáltan nem lesz jó vége, próbáljunk meg inkább felelősségteljesen, higgadtan dönteni. Ami tény, hogy elölről kell kezdeni mindent, és változni, változtatni kell mindkét embernek. Egyetlen dolgot azonban nem árt elfelejteni, és ezt vagy elfogadjuk ősi igazságként, vagy nem, de a gyakorlat majd úgyis igazolja: a vér soha nem válik vízzé!
