Az első szerelem általában tinédzserként csap le az emberre, azonban a másik nem iránti vonzalom gyakran már óvodás és kisiskolás korban megmutatkozik. Ki ne hallott volna kislányt otthon panaszkodni, hogy a fiú osztálytársa állandóan meghúzza a copfját, majd később elmesélni, hogy ugyanez a fiú legközelebb felajánlotta, hogy segít neki felpakolni a székét az asztalra tanítás végén.
Vonzalmunk kimutatása egész kicsi korban még suta és indirekt, ahogy érünk, növünk és tapasztalunk, úgy lesz egyre inkább kifinomultabb az eszköztár, amellyel a másik tudtára adjuk, hogy vonzódunk hozzá.
Osztálytársak között
Mivel gyermekéveinket meghatározza, hogy milyen osztályba járunk és kikkel kerülünk egy közösségbe, gyakran első szerelmünk is ebből a körből kerül ki. Legyen plátói vagy valódi, csak és kizárólag érzelmi, vagy már fizikai, van egy dolog, amelyben a legtöbben azonos állásponton vagyunk: az első szerelmet nem szokás elfeledni.
És általában nem is feledjük, életünk végéig elkísér minket az első csók, az első randi és összebújás emléke. Azonban a fiúk később érnek, mint a lányok – elsősorban fizikailag értendő, de sokszor előfordul, hogy lelkileg, szellemileg is előrébb tartank a lányok a fiúknál.
Ezért az sem meglepő, hogy a 12-14 éves lányoknak a korabeli, számukra inkább idétlennek, mint vonzónak tűnő osztálytársak helyett a felsőbb évfolyamos fiúk felé kacsintgatnak. Vajon ez baj-e?
Idősebb fiúk, fiatalabb lányok
A lányok korán kezdik, tartják sokan. Ami nem feltétlenül igaz – ugyanakkor nem is ritka. Egy 14 éves lány, habár fejben még csak egy gyermek, már felnőtt nőnek néz ki, és megmozgatja a néhány évvel idősebb középiskolás fiúk fantáziáját.
A fiúk pedig, mohón és releváns tapasztalatok nélkül vethetik bele magukat a szex világába, ami gyakran járhat csalódással, érzelmek nélküli szexualitással.
Ennél a korosztálynál alig merülnek fel a potenciával kapcsolatos problémák, ugyanakkor az idejekorán kezdett szexuális élet megfelelő érzelmi háttér nélkül a későbbiekre is rányomja bélyegét.
